Translate

2017. szeptember 3., vasárnap

Volt egyszer egy tanító: NEWS!


Ebben a témában nem szándékoztam újabb bejegyzést írni, de mivel többen is kérdeztétek, hogy történt e változás gyermekem életében, mégis megírtam ezt a rövidke választ.

A jó hír: Végre megvan!
Most már irány a 2. osztály!
Ugye, hogy ugye! Még hogy butább, mint egy SNI-s gyerek!
Azért szívesen az orra alá dörgölném ezt a bizonyítványt valaki(k)nek... 😏
A lényeg, hogy ez a tanév megcáfolt mindent, amit a tavalyi tanévben állítottak a gyerekről. Hatalmasat fejlődött minden téren. 
Az ősszel végre hivatalosan is kiderült, ( na, nem mintha örülnék a diagnózisnak, de legalább most már tisztábban látunk) hogy valóban egy BTM-es gyerekről van szó, akinek pluszba még a kedvét is elvették az egész tanulástól tavaly. (Ha érdekel az előzmény, ITT elolvashatod.)
Én voltam a legjobban meglepődve, amikor az idén az otthoni tanulások alkalmával nem heves ellenállást, hanem lelkesedést tapasztaltam. Az új tanító nénik is észre vették, és ki is mondták az év elején, hogy a gyereknek tavaly rendesen el lett véve a kedve a tanulástól.
Nekik köszönhetően, amiért én nagyon hálás vagyok nekik, ez mára szinte teljesen megszűnt, bár a rossz élmények utóhatásai néha még érezhetők.
Végre lelkes, és büszke magára. És én is az vagyok, mert a "diagnózis" ellenére is bebizonyította, hogy igenis fog ez menni!
Megcsinálta!
Az én kis harcosom! Imádom!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése