Translate

2017. augusztus 3., csütörtök

Fehér galamb

                                           

                                                              Megtörtént esemény alapján

A fiú oly fiatal volt még, éppen hogy kilépett a gyermekkorból. Húsz éves kora ellenére nagy terveket dédelgetett: remélte, hogy egyszer majd ő is ott fog állni a színpadon a nagyok között, hogy egyszer ő is részese lehessen a sikernek. Más fiatalok bulizni jártak, ő magántanároknál töltötte az idejét.
Kicsi gyermekkorától dobolt, és most gitározni tanult, s mindkettőben nagyon tehetségesnek mutatkozott, nagy és sikeres jövőt jósoltak neki tanárai. Állhatatos, szorgalmas diák volt.
Még csak egy éve szerezte meg a jogosítványt, és soha nem követett el szabálytalanságot. Körültekintően és óvatosan vezetett. Imádott élni…
De azon a végzetes éjszakán megtörtént az, ami minden szülő legrettegettebb rémálma…
Későn végzett a tanárnál aznap, már bőven besötétedett, amikor haza indult.
S elég volt csak egy pillanat… egy őrült, belőtt fiatal… szemből érkezett autójával… százötvennel… frontálisan…

                                                                                     *

Halk zene szólt a ravatal körül, mindenki megrendülten, könnyeivel küszködve gyászolta a még éppen elkezdődött, fiatal életet. Túl korán, túl tragikusan lett vége!
Reményvesztetten álltak a zárt koporsó körül. Senki nem szólt, mélyen magukba fordultak.
Gyászukat csak egy halk nesz zavarta meg.
Egy fehér galamb jelent meg a ravatalozó ajtajában. Halkan szállt le az ajtóban, majd lassú léptekkel beljebb sétált.
Mindenki mozdulatlanul figyelte mozgását.
A galamb közelebb ment a ravatalhoz, majd pár pillanat múlva felröppent az egyik ablakba. Onnan ráérősen körbe nézett, egyenként szemügyre véve a gyászolókat, majd tekintete megpihent a koporsón. Néhány másodperc múlva átröppent a koporsó felett, a másik ablakba, hogy onnan is körül nézzen.
Senki sem moccant, a szemekben meglepettséggel keveredő remény csillant…

A galamb ismét körbe nézett, majd felröppent, és tett két kört a koporsó felett, hogy aztán újra lassan leereszkedjen az ajtóban oda, ahonnan érkezésekor elindult. Tétován tipegett párat kifelé, majd még egyszer hátra nézett, újfent szemügyre vette a gyásznépet, és mintha nyugalom lett volna úrrá felette, pár pillanat múlva szárnyra kapott, és eltűnt a kék ég felé… 

2 megjegyzés:

  1. "Tetszik"

    Az élet írta történetek a legjobbak - vagy, mint itt is szomorúak, de igazak. Ölellek

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azok a legigazabbak! Köszönöm szépen, hogy olvastál!

      Törlés