Translate

2018. november 4., vasárnap

Rád gondolok...

Rád gondolok még most is,
rád gondolok nappal és éjjel.
Rád gondolok, és eszembe jut, milyen jó,
hogy más szemébe néz már hazug szemed!

Rád gondolok még most is,
rád gondolok s az jut eszembe,
hogy milyen jó, hogy nem vagy már a közelemben,
másnak szolgálsz életeddel!

Rád gondolok, és emlékszem,
hogy szerettem ha átöleltél.
Most rád gondolok, és eszembe jut,
más ölelsz már, s ez milyen jó nekem!

Rád gondolok, s emlékszem,
a mindenem voltál.
Most rád gondolok és örülök,
hogy többé nem vagy az már!

Rád gondolok, és emlékszem,
hogy mindenemet neked adtam.
Most rád gondolok és eszembe jut,
hogy mennyire nem érdemelted meg!

Rád gondolok és emlékszem,
hogy mennyi mindent ígértél nekem.
Most rád gondolok, és rájövök,
hányszor nem álltad az adott szavad!

Rád gondolok, és eszembe jut,
hogy szerettem szemeidbe nézni.
Most rád gondolok, és az jut eszembe,
remélem más hamarabb látni fogja benne az árulást!

Rád gondolok, és eszembe jut,
hogy mennyit áldoztam érted, de te elárultál.
Most rád gondolok, és rájövök,
hogy ezt soha nem bocsájtom meg neked!

Rád gondolok még most is,
rád gondolok nappal és éjjel.
Rád gondolok, s közben rájövök:
már nem érdekel, hogy tudsz-e róla!

Ha tetszett a történet, kérlek oszd meg másokkal is. 
Szerzői oldalam itt találhatod




2018. november 2., péntek

Szavak

Figyelj oda, hogy mit mondasz másoknak, mert bántó szavaidnak félelmetes ereje van. Emberek sorsát, életét döntheti romba. 
Szavak, amiket talán soha nem kellett volna kimondanod. Soha nem gyógyuló sebeket ejthetsz velük, s talán észre sem veszed.
S talán ő sem fogja neked soha elmondani, mennyire szenved egy egy szavad miatt. Úgy tesz, mintha meg sem rezzentette volna amit mondtál. 
De a seb ott marad, és talán soha nem heged be. S ezért te leszel a felelős!



Kép forrása: Internet











2018. október 28., vasárnap

Mert szerettem...

Bizony tudom ma már, hogy nagyon buta voltam.

Ma már tudom, hogy a tetteit kellett volna észre vennem, és nem azt, hogy a szavaival hogy vesz le a lábamról.

Elámított a szavaival, a bókjaival. Sosem lett volna szabad megadnom magam, átadnom magam neki.

Szerény udvarlásai mögött meg kellett volna éreznem a csalafintaságot, az ellentmondásokat.

De fiatal voltam, és szerelmes. Ezért nem eléggé éber. Elgyengültem.

Kiszolgáltatott lettem. Megalázható. Gyenge. Aztán vesztes. 

Mert azt hittem, hogy ő szeret jobban, de nem. 

És a szerelemben mindig az veszít nagyobbat, aki jobban szeret. Én voltam.

Ő erősebb volt, mert nagyobb volt benne a közöny.

Ő most boldog. Én boldogtalan, mert szerettem...

Az emlékem lett. A tanulságom.




























2018. október 25., csütörtök

Hiszek...

Hiszek a lélekben,
hiszek a jóban.

Hiszek a szóban,
hiszek az igazban.

Hiszek az érzésben,
hiszek a döntésben.

Hiszek a sorsban,
hiszek a karmában.

Hiszek az angyalokban,
hiszek a segítségben.

Hiszek Istenben,
hiszek magamban.


Ha tetszett a történet, kérlek oszd meg másokkal is. 
Szerzői oldalam itt találhatod

2018. október 23., kedd

Soha ne feledd!

Milyen furcsa dolgai vannak az életnek...
Sokáig elhiteti veled, hogy megtaláltad az igazit, az igazat, s évekig teljesen abban a hitben is tart.
Magabiztos leszel, boldognak érzed magad. Hiszel benne.

Aztán egy nap minden megváltozik, mert az élet hirtelen szeszélyében máshogy dönt.
Nem kérdez, nem figyelmeztet, csak dönt, te pedig kénytelen vagy felébredni az álomból, amiben ringattad magad.

De ez az ébredés mindig nagyon fájdalmas, hiszen hirtelen elvesztesz mindent, ami addig fontos volt, számított, mert azt hitted, hogy már örökké a tiéd...

De semmi, soha, semmi sem örökké a tiéd!
Csak kölcsönbe kapod.
Csak ideiglenesen.
Ezt soha ne feledd!

S azt se feledd, hogy kapsz majd helyette valami mást, valami sokkal jobbat.
Legalábbis azt mondják...

Ha tetszett a történet, kérlek oszd meg másokkal is. 
Szerzői oldalam itt találhatod

2018. október 21., vasárnap

Hallgatok...

Hallgatok, mert most csak a szívemre figyelek.

Hallgatok, mert most már  békességre vágyok.

Hallgatok, mert csendre is vágyok.

Hallgatok, mert éppen erőt gyűjtök.

Hallgatok, mert magamat keresem.

Hallgatok, mert elkóborolt lelkem visszatértére várok.

Hallgatok, mert a zajból már elég.

Hallgatok, mert panaszkodni nem akarok.

Hallgatok, mert elfáradtam.

Hallgatok, mert időre van szükségem.

Hallgatok, hogy már ne kelljen hazudnom: jól vagyok.

Hallgatok, hogy már ne kelljen tovább tagadnom.

Hallgatok, mert méltóságra nevelem magam.

Hallgatok, pedig ordítani is tudnék...

Mégis hallgatok, mert úgy döntöttem talpra állok!

Ha tetszett a történet, kérlek oszd meg másokkal is. 
Szerzői oldalam itt találhatod

Én már tudom...

Én már tudom, hogy milyen feltétel nélkül megbízni valakiben,
majd ebben az emberben mélységesen csalódni.

Én már tudom, hogy milyen igazán, szívből szeretni valakit,
majd azt a valakit fájdalomtól sajgó lélekkel elengedni.

Én már tudom, hogy milyen hazugságban évtizeden át élni,
azzal megalázottan szembesülni.

Én már tudom, hogy milyen elesni, összetörni,
majd vért izzadva felállni.

Én már tudom, hogy milyen könnyezve az esőben állni, megváltást várni,
kapni, majd megkönnyebbült szívvel tovább állni.



Kép: Internet

Ha tetszett a történet, kérlek oszd meg másokkal is. 
Szerzői oldalam itt találhatod